A Balaton déli partján fehér- és vörösbor termelése is folyik. A török hódoltság előtt – a szőlőnek köszönhetően – a környék az ország egyik leggazdagabb vármegyéje volt. A domboldalak szőlőire jó hatással van a tó közelsége, amely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A Balaton és a táj szépsége, a régi kastélyok és pincék miatt sokan látogatják ezt a vidéket ma is.
A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi Bencés uradalmi, valamint az egykori Festetics birtokon, illetve a paraszti termesztői hagyományoknak köszönhetően a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg az elszegényedéstől. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés hozta el. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak.
Jellemző szőlőfajták
királyleányka, rajnai rizling, chardonnay, kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot
Földrajz, éghajlat
A borvidék éghajlata kiegyenlített, a területek napfényellátottsága kiváló, így a termelési biztonság is jó. A talaj jellemzően homok, lösz, barna erdőtalaj.
A borvidék területe
3200 hektár
Balatonboglári borászatok: