A balatonboglári kikötőben jelenleg múzeumként működik a Balaton legöregebb még egyben lévő hajója, mely egyben az első csavargőzös volt a tavon. A hajó 1872-ben a Somogy-Zala Gőzhajózási Társaság megrendelésére épült, és 1873-ben tették vízre. Az új vállalkozás 25 lóerős gőzgéppel felszerelt és 50 utas szállítására alkalmas csavargőzöse, az engedélyek és a hajólevél beszerzése után 1873. március 2-án kezdte menetrend szerinti járatait.

A hajó történetének külön érdekessége, hogy nevét a társaság alapszabályában „Zala-Somogy”-ként rögzítették, ennek ellenére az első híradásokban már Balaton-ként említik. A névváltozás mintha egyben előre is vetítette volna a jármű sorsát, hiszen a későbbiekben számos tulajdonosváltást ért meg, így élete során hívták Alexandrának, Mohácsnak, Irmának, míg végül a szépnek még véletlenül sem mondható FK-312-es néven ment nyugdíjba.

Hajó végül visszakerült Balatonboglárra, egykori állomáshelyére, ahol sokáig nem tudtak mit kezdeni vele. Így sokáig egy pizzéria díszletéül szolgált, majd gyújtogatás áldozata lett. 2011-ben pályázati támogatásnak köszönhetően sikerült felújítani, s egyben a belső terét közösségi térré varázsolni. Ennek megfelelően a hajó gyomrában ma egy többfunkciós tér üzemel, amely helyet ad egy hajózástörténeti tárlatnak, több tematikus kiállításnak és az orrában egy gyermekfoglalkoztató sarok is helyet kapott, ahol rendszeresen tartanak gyermekeknek “Matrózképzőt“.