A délelőtti napsütés után, délután már borongós időben kezdődött a város március 15-i ünnepsége, hagyományosan a Fischl-ház oldalán lévő emléktábláknál. A kis létszámban, elsősorban a képviselő- testület tagjaiból álló megemlékezőket Gergely Piros, a Varga Béla Kulturális Központ igazgatója köszöntötte. Az ünnepi beszédet Kalász Zoltán képviselő, civilben történelem szakos tanár tartotta, aki megemlékezésében röviden felelevenítette az emléktáblákon szereplő három személyiségnek: gróf Széchenyi Istvánnak, Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek az életútját és a reformkor eseményeiben betöltött szerepét.

A megemlékezés végén a megjelentek megkoszorúzták nagyjaink emléktábláit, majd átvonultak a Vörösmarty térre, hogy a már ott várakozókhoz csatlakozva részt vegyenek az oda szervezett ünnepségen. Itt a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt, majd Mészáros Miklós, Balatonboglár város polgármestere mondta el ünnepi beszédét, melyet egy Kölcsey Ferenc idézettel kezdett. Elmondta, hogy a márciusi ifjaknak nem kellett népszavazást szervezniük, hogy megtudják, kell-e forradalom vagy sem. Utalt azon európai vezetőkre, akik felvetették a kétsebességes Európa ötletét. Hangsúlyozta, hogy nem helyes, ha vannak kiváltságosok, akik megmondják a tutit, a többieknek meg őket kell követniük, ellentmondás nélkül.

A beszéd után a Balatonboglári Általános Iskola 4a és 4b osztályosai adták elő az iskolai ünnepségre összeállított műsoruk rövidített változatát. A versekkel, dalokkal és tánccal színesített előadás után a hősök emlékművénél elhelyezték a város, a pártok és a civil szervezetek koszorúit, végül közösen elénekelték a Szózatot.

Az ünnepséget követően sokan átsétáltak a művelődési házhoz, hogy megnézzék a Boglári Senior Néptánccsoport által, a hagyományos Kossuth vacsorára összeállított ünnepi műsort. A Forradalom idején címet viselő táncos, dalos, zenés előadás szereplői több társulat, többek között a Boglári Senior Néptánccsoport, a Szelence Gyermektánccsoport és a Lellei Színt-Játszók tagjai közül kerültek ki, de szerepet vállaltak a 622. számú Gaal Gaston Cserkészcsapat tagjai is. Az élő zenei kíséretet Horváth Máté és bandája biztosította, de egy dallal fellépett a Tuli Patrik – Bene Máté duó is.

A teltházas teremben megtartott, közel egyórás előadás végén a közönség percekig tartó vastapssal hálálta meg az élményt. majd aki még szeretett volna beszélgetni, az befizethetett a Városi Konyha által készített vacsorára is.

Az előadás a Balatonboglár város Youtube csatornán  megtekinthető.


Kalász Zoltán beszéde:

Tisztelt ünneplők!

Hagyománnyá vált városunkban, hogy március 15-re emlékezve lerójuk hálánkat e három nagyszerű hazafi emléktáblája előtt is: gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. Politikai tevékenységük hozzájárult a márciusi ifjak nagyszerű cselekedeteihez.

Széchenyi előkelő arisztokrata családból származott, Bécsben született 1791-ben. Neveltetése révén Ausztria-éntudata alakult ki, magyarul alig beszélt. Hősiesen szolgálta a Habsburg dinasztiát a lipcsei csatában. Személyes kudarcai új életcélokat fogalmaztak meg benne, melyek Európai utazásának tapasztalataival bővültek. A magyar közjóért kívánt dolgozni, egy polgári Magyarország javára. Az 1825-27-es országgyűlésen jószágainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, majd az 1830-as évek elején megírt Hitel, Világ és Stádium című műveiben megfogalmazta az általa elképzelt polgári átalakulást. Nem csak elvi, hanem gyakorlati tevékenységével segítette az ország gazdasági felemelkedését: gőzhajózás, Lánchíd megépítése, a Duna szabályozása stb… A 30-as évek sikerei után Széchenyi elszigetelődött, vállalta a politikai harcot az egyre népszerűbb liberális ellenzékkel szemben, akikkel 1848-ban útja találkozik.

Kossuth 1802-ben Monokon született kisnemesi családból. Jogot tanult, a kolera háború idején megyéjének biztosa volt, így közvetlenül megtapasztalta az ottani jobbágyság sanyarú életét. Egy bárónő megbízásából részt vett az 1932-36-os országgyűlésen, melynek vitáiról készítette az „Országgyűlési Tudósítások” című művét, amivel népszerű és ismert lett. Politikai pályáját a „Törvényhatósági Tudósítások”-kal folytatta, de ezt Bécs nem tűrte, perbe fogták és börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után 1841 januárjától a Pesti Hírlap főszerkesztőjeként népszerűsítette a liberális ellenzék reformgondolatait, a jobbágyfelszabadítást, az érdekegyesítést, a népképviseleti országgyűlés szükségességét. Az 1840-es években Deák mellett az ellenzék vezéralakjává nőtt.

Deák 1803-ban Söjtörön született, szintén kisnemesi családból. Ő is jogot tanult, kiválóan képzett jogásszá lett, Zala megye küldötteként az 1832-36-os országgyűlésről távozó Kölcsey vezéri szerepét vette át. A 39-40-es legeredményesebb országgyűlésen az ellenzék vezéralakjaként számos építő hatású törvényt fogadtatott el az alsótáblával és a királlyal, sőt elérte a politikai foglyok szabadon bocsátását. Kompromisszumra hajló egyéniség, de az elvtelen megalkuvásra nem.

 A három nagyszerű férfi politikai pályája 1848. áprilisában találkozik, amikor a Batthyányi kormány miniszterei lesznek. A kezdeti szép remények először a nemzetiségekkel vezetnek polgárháborúvá. A nemzethaláltól félő Széchenyi összeomlik, szanatóriumba kerül, Deák visszavonul. Kossuth és társai vállalták a dicsőséges önvédelmi szabadságharcot, melynek során Kossuth az ország kormányzó elnöke lett. Majd jött az orosz beavatkozás, vele Világos, Arad és sok magyarnak az emigráció.

Széchényi a döblingi szanatóriumban meggyógyul és kritikus hangvételű Blick című művében szatírikusan támadja a Bach-rendszert. Bár névtelenül írja, a bécsi rendőrség tudomására jutott a szerző kiléte. Megaláztatásként elmeotthonba akarták zárni, ezért 1860. április 8-án, húsvétkor a Legnagyobb magyar főbe lőtte magát. Halála sokkolta a nemzetet, az emberek gyilkosságról beszéltek és országszerte gyászünnepséget tartottak emlékére.

A szabadságharc bukása után, az önkényuralom idején Deák a nemzeti passzív ellenállás fő alakja. Az 1860-as évek európai eseményeit Deák és Kossuth másképp ítélte meg: míg Deák hajlott a kiegyezésre, addig Kossuth ezt jogfeladásnak tekintette. A nemzet mégis Deákot követte és a Haza Bölcsének nevezte.

Kossuth Törökországba emigrált, majd Angliába, Amerikába utazik, de bárhol is volt, mindig hazája ügyét tekintette legfontosabb feladatának. Be akarta kapcsolni a magyar szabadságharcot Európa politikai életébe, de sikertelenül. 35 évet élt Torinóban és nem kért a Ferencz József féle amnesztiából. Élete végéig még magányában is következetesen kitartott elvei mellett ezért az utókor a Leghívebb Magyarnak nevezte. Halálakor Ferencz József még az állami végtisztességet is megtagadta Kossuth-tól, de a nemzet akarata győzött az uralkodói tiltás felett.

Tisztelt Ünneplők!

E pár soros emlékezés nem adhatja vissza e három nagyszerű ember jellemét, népéhez fűződő viszonyát. Kell a költő, Arany János segítsége, ki így búcsúzik Széchenyitől:

„Majd elborulni kezde láthatára
Kik műve által lettünk magyarok
Nem ügyelünk többé vezérnyomára
Mi napba néző, szárnyas Ikarok.

Deákról, a „jó öregúrról” című versében így ír:

És a hazafiság –ne lenne méltóbb erény mindannyinál:
Azt mondanám: nagyobb volt benne az ember a hazafinál.”

Végül Jókai így búcsúzott Kossuth-tól sírjánál:

„Révparthoz ért a gálya – világkörutat járt kormányosával. Hazatérted diadalútja a békének, kiengesztelődésnek. Koporsódnál találkozik az egész nemzet: régi ellenfelek kezet nyújtanak egymásnak.  Vitatkozó testvérek feltalálják ravatalodnál a közös édesanyát, a hazát, ki örököse lesz annak a szeretetnek, melyet te kincsek helyett gyűjtöttél magadnak egy mesehosszú életen át.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!


Mészáros Miklós polgármester beszéde:

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.” 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim kedves ünneplő balatonbogláriak!

1833-ban egy emléklapra vetette e négy szócskát a költő, nyelvújító, nemzeti imánk, himnuszunk szerzője, a magyar nemes és politikus Kölcsey Ferenc. Négy szócska mindössze és nekünk mégis oly sokat jelent.

„A haza minden előtt.”

A haza, melyért a négy szócska megírását megelőző és következő korokban is annyian áldozták fel életüket, egyéni és családi biztonságukat, a múltjukat és jövőjüket. E négy szócska mindent jelentett sokaknak a reformkorban, a forradalmak, háborúk idején a magyar nép zivataros századaiban.

Kölcsey mást is üzent nekünk Husztnak romvára előtt:

„Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.”

Nem, nem azt mondta, hogy egyéni politikai indíttatásból vezérelve kezdeményezzünk népszavazást arról, hogy a márciusi és októberi magyar ifjak kegyeskedjenek-e forradalmat indítani a megszállók ellen, vagy merjenek-e esetleg kicsik lenni. Nem. Azt írta: hassanak, alkossanak és gyarapítsanak, mert ezzel alapozzák meg a haza boldogabb jövőjét.

Néhány európai vezetőben felmerült, hogy földrészünk legyen kétsebességes. Vagyis egyes kiválasztottak lehessenek elsők, akiknek minden jár, míg a többieknek –mert ez szerintük történelmileg így alakult - ennél kevesebb is elég, hiába az uniós szabályok. Vannak elsők és elsőbbek is. És az elsők között elsőbbek mondhatják meg a tutit, a többieknek pedig őket kell követni ellentmondás nélkül. Tudják, olyan ez, mint amit egy egykori liberális nézeteket valló magyar politológus, Bence György fogalmazott meg:

„A liberalizmus nagyon toleráns. Csak a fasisztákkal kérlelhetetlen. Ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta, arról ők igazán nem tehetnek.  Továbbá a liberálisok két véleményt ismernek: a sajátjukat és a helytelent. "

Képzeljük el, ha Kölcsey most, a mai politikai körülmények, sajtóviszonyok között üzente volna nekünk ezt a négy szócskát: A haza minden elött…  Micsoda perpatvar kerekedett volna a pár sor körül, milyen tudósításokat olvashatnánk a nemzetközi sajtóban, a CNN-en vagy a New York Times-ban. Minimum összehívták volna az ENSZ Biztonsági Tanácsát és vitanapot tartottak volna az unióban, felrobbant volna az internet, a véleménymondó névtelenek megírnák okosságaikat, akkor is, ha nem tudják, - mert ezt már régen nem értik – miért hasadt itt meg az égbolt, mikor egy nép azt mondta, elég volt. Márai verse a mennyei angyalról már évtizedek óta intő jel lehet nekünk és visszamenőleg is érvényes:

Nem érti ezt az a sok ember, 
Mi áradt itt meg, mint a tenger? 
Miért remegtek világrendek? 
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. 
De most sokan kérdik: mi történt? 
Ki tett itt csontból, húsból törvényt? 
És kérdik, egyre többen kérdik, 
Hebegve, mert végképp nem értik – 
Ők, akik örökségbe kapták –: 
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Én ezt inkább nem akarom még elképzelni sem. Nem, mert én hiszek a dalban, a Kölcsey-féle négy szóban, és a másik háromban. Szövegelés, posztolás, okoskodás, ellenségeskedés helyett inkább hassunk, alkossunk és gyarapítsunk, mert ez hozhatja el azt, amiben forradalmáraink már az előző századokban reménykedtek és akár életüket is áldozták e szent meggyőződésükért.

Adjuk meg a tiszteletet a bátraknak, mert a tűz egyik csiholójával, Adyval tudjuk, hogy

Csak akkor születtek nagy dolgok,
ha bátrak voltak, akik mertek,
s ha százszor tudtak bátrak lenni
.

százszor bátrak és viharvertek.

Bátorság, Magyarország! Bátorság Balatonboglár! És ne feledjük: A haza minden előtt!


2017. Március 20 09:38:34./